Majmócák

Az első majmóca az egyik tanítványom.......délutáni sulis oktatás, már csak 2-en vannak (neeeem, a többit nem ástam el hátul a kertben, hanem már nem selypítenek, aztán kiraktam a szűrűket a csoportból;-))..Szóval: Míg beírom a kölöknek a feladatot, addig gondoltam, adok neki egy másik rajzolósat......amikor elkészült, az orrom alá tolta és kifejtette, hogy tuti jó lett, mert ő nagyon ügyes (itt először rebbentettem meg a pilláimat)....és bakker, tényleg jó lett neki......erre mondja, hogy őőőőőőőőőő megmondta előre, hogy jó lesz, mert okos (újabb rebbenés, de már eléggé erőteljes), jah- teszi hozzá, meg matekból is nagyon jó vagyok ám, szerintem én vagyok a legjobb az osztályban!.....nyah, itt már nem bírtam tovább, és azt válaszoltam neki, hogy: meg szerény is vagy.....erre ő: igeeeen, még az is vagyok!!!!! ......majdnem lefordultam a székről.....amikor visszakísértem az osztályba, a tanítónénijének elmeséltem a történetet...sajna tényleg ekkora arca van, oszt' nem jobb egy közepes képességszintnél......hiába no, az ömbizalom a lényeg....

A második majmócát a tévében láttam, pontosabban a híradóban.....A hír lényege, hogy az egyik iskolaudvaron egy háborús bombát találtak a gyerekek, sajnos aktív volt még.....megszólalt a napközis nevelő, büszke csillogással a szemében újságolta, hogy bizony őőőőőőőő vette át a gyerekektől a cuccot, majd amikor a másik kolléga elvitte a környékről a kis nebulókat,akkor megint csak őőőőőőőőő jó 10 métert sétálva tette le a csomagot.....az addig oké, hogy elvette a gyerekektől.....de mi a fenének sétafikált vele??????