Ilyen-olyan kedd.....

Hát Őőőőőő lenne.....a legújabb unokaöcsim......már az első pillanattól kezdve "belészerettem", mert nem lehet abbahagyni a dögönyözését.......ahogy beléptem Bébhez, már jött és a muris kis tappancsaival mancsot ráztunk a barátságunk jeléül...aztán ugye mégis csak ő a pasi, megmutatta, hogy ki az úr a házban és a fogacskáival jól megrágcsált.....megpróbálta leharapni a jobb mellemet, meg az orromat is (jelentem sikertelenül...pfhűűűű:-))....Béb egy pöttynyit kétségbeesett, hogy akkor ő már nem is kell Gyurmának, de mondtam neki, hogy áááh, tuti a különlegesen erjedt lábszagomra jött oda (nyah, ezt körözzétek le;-)).....nagyon ügyes kutyus ám:bemutatta, hogyan kell kőre pisilni, meg Béb klafa pihepuha szőnyegére odatojni....ez utóbbit sikerült félbeszakítani, és személyes felügyeletem alatt a kertben befejezni:-) (büszke nagynéni).......magunk között szólva nem tudom Mici nyálzásáért miért van úgy oda Béb, mert Gyurma is imád pancsolni a vízzel, és azt széttapicskolni, meg persze azon csúszkálni...arra gondoltam, hogy szerintem a végén Micivel nagy haverok lesznek(heheheeeee:-)).....még közösen rózsaszín elefántot gyilkoltunk (szerintem a gyerek kap tőlem egy HelloKitty-t, mert az jobban állna nekije:-))...és még Zember papucsát is odahozta nekem.....szóval asszem' befogadott Gyurma gyerek:-))).....itt éppen a búcsúzás pillanatát látjátok...ugye, hogy lehetetlenség őt otthagyni????????? (mondtam Bébnek, hogy szívesen vállalok gyerekfelügyeletet, ha tanulni akar, csak szóljon!)

***

Csak itt négyszemközt súgom meg, hogy Gyurma-gyerek dögönyözése kifejezetten jót tett nekem.....délelőtt a letargiás kedvem...aztán visszaérve a céghez, mindenki dettó letargiás....oszt' a délutántól úgy döntöttem, hogy nincs több nyunyogás, nincs több rinyálás, nincs több vinnyogás, majd csak adódik valami....találtam is neten, beadom oda, hátha mehetek az elején félállásban is, aztán meglátjuk.....az Öcsémmel még értekeznem kell a dologról,(valami ilyesmiben dolgozik ő is, hátha tud valamit erről a cégről), csak este már úgy bealudtam, hogy a nethez sem tudtam ideülni...arról meg ne is beszéljek, hogy elaludtam a Feleségek 2. felét, meg a Rúzs és Nem York 1. felét.....morrrrrrrr

***

Pretini (most már asszem' lassan elhagyhatom a Pre-t) is "műsort " csinált nekünk, mert kedd délután rajzszakkörön volt, egy pöttyet meg késtünk mikor mentünk, az oviban is még megbeszélnivaló volt (huuuh el ne felejtsem, hogy B6-nak ma néptáncbemutatója van), és visszafelé felvettük volna....mert ugye volna.....a kisasszony elindult valamerre.....legalább 3 kört mentünk a városban, egyre sápadtabban, persze a mobilját itthon hagyta.......nagyon rossz érzés...nem tudod merre találd....hívtuk Girbegurbalábút is, de nem ment fel hozzá.....számításaink szerint már rég fel kellett volna érnie.....de hol keressük?.......2 pofont beígértünk neki így látatlanban, amikor megcsörrent a telefon, Girbegurba hívott,hogy most ért fel oda.......azt nem mondom, hogy idilli hangulatban telt a hazafelé út, de hát mégsem az autóban rendezi el ezt a dolgot az ember lánya......amikor hazaértünk megmostuk alaposan a fejét...pofon az nem volt, csak büntetés.....korábban mindig volt puffogás, meg fintorgás, ha különféle megvonásokat eszközöltünk, most (egyenlőre) nincs........lehet az hatott, amikor elmondtuk neki, hogy milyen rossz érzés nem találni azt a személyt, akit nagyon szeretünk?????