Már megint.....

Ez a nap(kár, hogy itt nincs az a szemtekeregetős smile)......egyből nem kell doki-szervízbe menni (nincs szédülés, van viszont 140es érték)...egy kis nemalvás, egy kis stresszelés a reggeli telefonügylet miatt, aztán már minden a "régi".....Anyuka is jött, tulajdonképpen rájöttem, hogy tőlem hallotta először: gond van az 5éves gyerekkel...azért ez gáz (nem hiszem hogy attól lesz valaki jó pedagógus, ha csak dícsér, és a problémákat elkendőzi)...de nézzük a pozitív oldalát a dolgonak: most már nem divat a rossz hír hozóját lepuffantani/lenyilazni stb.

Már írtam párszor, hogy szeretem a munkámat, de sok minden rakódik a vállamra, amit sajna cipelnem kell.....a múlt heti esetet (ami feldolgozás alatt áll még a lelkemben), és itt egy újabb, a mai....drága daduska, imádom, mintha a pótanyum lenne, mert mindig a szárnyai alá vesz, az egész lénye igazi tyúkanyós.....látássérült az unokája....sajna nem sok látásmaradványa maradt....a kissrác alsó tagozatos, imádnivaló, helyes csibészke, tekervényes gondolkozással, csodálatos hanggal.....ha régebben előadásokon beszélnem kellett a kutyás terápiáról, mindig elmondtam, hogy bizony, nem minden esetben hatékony....régóta (3 éve) próbáltuk nála ezt a terápiát, de a fiúcska nem fogadta el a kutyát.....aztán az idei tanévben megtört a jég.....nagy hódolója lett Dorcsa kutyának, a konduktorunkkal együtt remekül fejlesztjük 3asban....A nagyija ma megkeresett, hogy segítsünk, mert kell neki valami pozitívum, valami, amiben ő is jó, mert sajna a suliban nem sok dicséretet kap......Hirtelen pár ötletet mondtam neki, és a csöpp asszony sírva ölelgetett, puszilt (nyah, ezt a puszit megbocsájtottam neki)...mert hogy micsoda jó gondolat, és köszöni, meg minden pénzt megadna a foglalkozásokért.....mondtam neki, hogy eszébe ne jusson, mert írtóra megharagszom ám!!!...amit teszünk Dorcsával, azt szívből tesszük, ha segíthetünk, ott leszünk....mert most úgy néz ki, hogy így segíthetjük ki a fiút a depresszióból, elkeseredettségből.....és nehéz cipelni ezeket a gondokat, mert átérzem a nehézségeiket, a falakba ütközést.........szóval Dorcsa kutya az eddigi legnagyobb munkája előtt áll!